Halmi Pince

“150 évig fogok élni, annyi tervem van.” (Halmi János)

Az etyeki pincesor közepén található Halmi Pince takaros, szépen felújított présház, de közben jóval több is annál. Az ember akkor esik igazán ámulatba, amikor beljebb merészkedik, hiszen Halmi Rozi és János közel 20 féle szörpöt készít saját kezűleg és saját alapanyagokból. A hagyományos ízek mellett találunk a kredencen rózsa, levendula, ibolya, csipkebogyó és menta szörpöket, amelyek nemcsak szódával, de fröccshöz is kiválóak. A vendégváró asztalra pedig a szörpök, teák és lekvárok mellé mindig kerül valamilyen fantasztikus házi sütemény is Rozi konyhájából.

Etyek régen Budapest éléskamrája volt, és hála az itt lakók munkájának és összetartásának nagyon jó úton vagyunk afelé, hogy ez újra így legyen. Az Etyeki-dombság kezdetén, a Zsámbéki-medence szélén található, alig négyezer lakosú településen szinte minden háznál találunk valami egyedit. Számtalan kiváló borászat (Hernyák Birtok, Nádas Borműhely, Rókusfalvy Pince) mellett találunk itt csokoládé és bonbonkészítő kis manufaktúrát (Gingalló csokoládéműhely), sörfőzdét (Etyeki Sörmanufaktúra), sonkakészítőt (Sonkamester) és az Újhegyi pincesor közepén egy régi pincét, ahol nem főként bort árulnak, hanem fantasztikus szörpöket, lekvárokat és gyümölcspálinkákat. Ők a Halmi Pince, ami igazi színfolt Etyek gasztronómiai térképén. Halmi Rozi és János ma közel 20 féle szörpöt készít saját kezűleg és saját alapanyagokból, történetük pedig leginkább a kitartásról, szorgalomról és sorsszerűségről szól.

1925. Ez az évszám áll a takaros, szépen felújított présház bejárata fölött. Meghajolunk a régiek munkája előtt és belépünk a pici helységbe, amely tele van finomabbnál finomabb termékekkel. Rozi szörpöket kóstoltat a gyerekekkel, miközben édesanyák mosolyogva falatoznak a házi süteményekből. Levendulás túrótortát sütöttek éppen, de minden hétvégén akad valami harapnivaló a szörpök mellé. János a családok férfi tagjaival beszélget és igazi átéléssel, lelkesen mesél a pálinkákról, a málnaültetvényről és arról, hogy dédszülei borospincéjétől hogyan vezetett a küzdelemmel teljes út a mai kis gazdaságig.

Talán a sorsnak vagy a szerencsének köszönhető, hogy a kezdeti borászati próbálkozásaik nem jártak sikerrel. Saját bevallásuk szerint sem tartottak lépést a technikával, és idővel az érdeklődés megcsappant Chardonnay és Szürkebarát boraik iránt. A kétezres évek elején járunk, amikor úgy döntenek, hogy eladják a présházat, és valami másba fognak. Évekig nem érdeklődött senki az eladásra kínált kis pince után, amikor egy nap érkezett egy ajánlat és egyben remény arra, hogy megvalósíthassák terveiket. Azonban a vevő visszalépett, a tervek pedig a fiók aljára kerültek. Jöttek a gyötrelmes napok és hónapok, majd szinte a semmiből egy ötlet: “Csináljuk szörpöt!”.

Rozi mindig is készített szörpöket a családnak, de soha nem tekintették ezeket többnek, mint amit maguk számára készítenek, családtagjaiknak szerezve örömöt általuk. Egy évig csak azért jártak ki a nyakukon maradt présházhoz, hogy a mögötte található szőlő ne menjen tönkre, és a szörpöket itt és ne pár utcával arrébb található otthonukban készítsék el. Ebben az időben, még jóval kevesebb ember járt a pincesoron, mint manapság az Etyeki Piknikek vagy a Gasztrosétány rendezvények alkalmával. Senkitől sem zavartatva dolgozták fel a kertjükben termelt vagy maguk gyűjtötte alapanyagokat, és csak hébe-hóba nyitotta rájuk valaki a zöld színűre festett régi pinceajtót.

“Mi csináltok Ti itt a pincében este 11-kor?” jött egy nap a kérdés Árpás László sonkamestertől, aki a szomszéd pincébe Szabadkáról hozta magával a délvidéki sonkakészítők titkát. Igazi életművész, mérnök, zenész, aki hosszú utat járt meg, és folyamatosan keresi az ízt, amit megálmodott, amit csak a délvidéki öregek tudtak a sonkába varázsolni. “Szörpöt csinálunk” érkezett a válasz. A beszélgetésből barátság, és vendégeiknek egymást ajánló együttműködés lett. A csöndes pincesorból pedig – többek között Rókusfalvy Pálnak is köszönhetően – évente több alkalommal megrendezett gasztronómiai összejövetelek (Etyeki Piknik, Gasztrosétány) helyszíne lett.

Halmiék saját kertjükben leginkább mentát és citromfüvet termesztettek, így ezekből készültek az első szörpök, majd jött a levendula, és sorban a többi közel 20 fajta. Az Etyeki Piknikek egyre népszerűbbek lettek, és ezáltal a kis pincét is egyre többen találták meg, többek között az első nagyobb megrendelő, a Kandalló Kézműves Pub tulajdonosai. Egyre többen és többen keresték a gyümölcsszörpöket, de a házaspárnak csak kevés volt ezekből a házuk melletti kertben. Kinőtték a kis kertet, cselekedni kellett.

Eljött az ősz, ami a legtöbb ember számára a pihenés és a megnyugvás időszaka, de nem az akkor még a málna és szeder termesztéshez kicsit sem értő Halmi házaspárnak. Tanulással, szakkönyvek olvasásával töltött hónapok következtek, majd a jött a tavasz, ami már a telepítéssel telt. Teljesen bio ültetvényükben mindent kézzel végeznek. Nem használnak gyomirtókat, viszont kapálnak, szerves trágyát használnak és bio szerekkel permeteznek. A gyümölcsöt kézzel szedik, és ami nem teljesen egészséges azt nem teszik a szörpbe, illetve a szörpöt, amivel nincsenek megelégedve azt nem öntik a vendég poharába. Az első évben előfordult, hogy sok szörp nem jól sikerült és az bizony a lefolyóban végezte. Pusztán gazdasági szempontokat szem előtt tartva talán nem tűnik racionálisnak ez a fajta hozzáállás, de itt a racionalitást felülírja a lelkiismeret. Azért tudják így – erejük határán – csinálni, mert szeretik csinálni. Ha nem tudnának minőségi terméket adni vevőiknek, akkor nem állnának a pult mögött és nem ajánlanák szívesen. Követendő és tiszteletreméltó hozzáállás ez.

Nincs marketingjük, nem reklámozzák magukat sehol. A vevők találták meg őket, hírük – a minőségi szörpök, levárok és párlatok híre – szájhagyomány útján terjed. A minőségből nem hajlandóak engedni, a technológiát viszont folyamatosan fejlesztik. Nem tudnak minden eladott palackot személyesen a vevő kezébe adni, de szívesen fogadják vendégeiket a takaros etyeki présházban, mesélnek magukról és az útról ami mögöttük van, terveikről amelyeket meg szeretnének valósítani.

Egyik ötlet hozza a másikat Halmiéknál. Cabernet Sauvignon-Pinot Noir rozét készítettek, majd 2015-től ebből borpárlatot, idéntől pedig málna, szeder és szilva pálinkát. János nagy álma, hogy egyszer saját Calvadoshoz (normandiai almaborból készített, érlelt gyümölcspárlat) hasonló saját párlatát kóstol(tat)hassa pincéjében. Ismerve Őket, hiszem, hogy sikerülni fog.

Szorgalommal, odafigyeléssel, eltökélten dolgoznak nap mint nap, termékeikkel örömet szerezve számunkra. Köszönet érte.

Halmi Pince Etyeken. Szörpök szeretettel.

Ocsovai László