Pörc


“Az üzlet egy kézfogással kezdődik.” (Kocsis Jenő)

Kocsis Jenő családja 150 éve árul húst Balatonkenesén, és minden nehézség ellenére kitartanak a tradicionális eljárások, minőségi termékek és a vevőközpontú gondolkodás mellett. A Pörc – Magyar Delikát jóval több, mint csemegebolt, hiszen Jenő azért hozta létre ezt az üzletet, hogy családja tapasztalata méltó helyre kerüljön. A dédapa hagyatéka ugyanúgy visszaköszön a saját receptúra alapján készült termékekben, mint a vevők iránt tanúsított tiszteletben. Itt nincs kártyás fizetési lehetőség, de van főhajtás a régiek munkája előtt, igény a beszélgetésre, a személyes kapcsolatra vevő és eladó között. Saját készítésű kolbászok, szalonnák, szűzpecsenye, pörc mellett a legkiválóbb termelők áruitól roskadoznak a polcok, Jenőnek pedig mindenhez van története. Folyamatosan tanul, képzi magát és minden gyártót személyesen ismer, hisz évekig tartott, mire megtalálta azokat, akiknek a portékáit szívesen kiteszi a polcra.

Manapság mindenki tradíciót épít, de van, akinek a Rosenstein-szintű hagyományok az ölébe hullottak, azok méltó továbbvitelének súlyával együtt. Ifj. Kocsis József Vendéglője a Rózsabokorhoz legendás hely volt Balatonkenesén. Jenő dédapja a családi hagyományokat továbbadta hét gyermekének, akik közül három fiú hentes lett. Nem könnyű azonban megfelelni a szigorú, “menjél fiam, vágjál magadnak mogyorófavesszőt” módon nevelő nagyszülőnek, de a tiszteletet parancsoló elvek mellé tartás és hagyományos kereskedői szemlélet is társult.

Ahogy az egy klasszikus kereskedőhöz illik, édesapja számára az üzlet egy kézfogással kezdődött – a mai Pörc is ezt az alapelvet követi. Ezért van, hogy az itt dolgozók ingben és nyakkendőben állnak a pult mögött még a legmelegebb nyári napokon is, ezért nincs e-mail, kártyás fizetési lehetőség és ezért vannak családi fotók a falon más, divatos dekoráció helyett. “Így nem fogod sokra vinni” – figyelmeztették sokan, de Jenő mára elérte, amit szeretett volna és nem vágyik többre. Talán még egy saját húsüzem szerepel a tervei között, ahol betekintést engedhet a háttérmunkába, ezáltal is erősítve vevői bizalmát, megmutatva, hogy nincs rejtegetnivalója.

Jenő saját bevallása szerint 14 éves kora óta folyamatosan menekült valami elől. A veszprémi szakmunkásképző után érettségi helyett inkább katonának állt, majd a szolgálat lejártával útja egészen Bázelig vezetett. Jó tíz évnek kellett eltelnie, mire elfogta a vágy, hogy valami maradandót alkosson. Hazatért, és édesapjával felélesztették a családi hagyományokat. A kilencvenes évek elejéig saját állataik voltak, aztán megváltoztak a körülmények. Vállalkozásokkal teli időszak következett, egy veszprémi fánkozótól egészen az alsóörsi Kolompos étteremig sodorta őket az élet. Folyamatos küzdelem volt ez, meg kellett tanulni nyerni, de veszíteni is.

Tudni kellett bezárni a budapesti boltot, kétszer is. A Lövőház utcában és a Hűvösvölgyben található boltok közül egyik sem üzemel már, hiszen azok, az állandó fesztiválokkal együtt rengeteg pluszmunkát és időt jelentettek, utóbbit pedig Jenő a családjától vonta el. A budapesti lét viszont ismertséget hozott. Gourmet Fesztivál, Gasztroangyal… Volt egy időszak, amikor nem múlt el hét cikk vagy interjú nélkül. A csapból is Pörc folyt.

“Az a lényeg, hogy azt tudjuk adni, amik vagyunk.” Emberi kiszolgálást, minőségi termékeket egy olyan hagyományos boltban, ahol a tulajdonos személyesen áll a pult mögött, abban a helyiségben, amit a legapróbb részletig ő maga tervezett. Ahová mindig ő ér be elsőként és ahonnan ő megy el utoljára. Ahol mindent tud a forgalmazott termékekről, hisz ismeri a készítőiket, így hiteles tájékoztatást tud adni a vásárlóknak. Néven szólítja a betérő vendégeket, akik nemcsak vásárolni, de beszélgetni is járnak ide, hogy egy kávé mellett kóstolgassanak, és élvezzék, hogy itt kicsit megáll velük az idő.

Kóstolni pedig kötelező! De nem késsel-villával, hanem kézzel, hiszen az is legalább olyan fontos érzékszerv, mint a szem, vagy a száj. Belenyúlunk a pörcös, tepertős kosarakba, veszünk a kolbászokból, a vajpuha szűzpecsenyéből és tudjuk, hogy jó helyen vagyunk. Olyan helyen, ahol még van súlya a “kézműves” szónak, ahol van becsülete a szakmának, és tudjuk mi az, amit megeszünk. Idő kell, míg az emberekben újra kialakul az ízlés, az igény a minőségi élelmiszer iránt, de a Pörchöz hasonló helyek nélkül ez az idő végtelen lenne.

Jenő évekig keresgélt, mígy olyan termelőkre akadt, akiknek a portékáit szívesen kiteszi a polcra. A saját húsáruk mellé találunk sajtokat Hankai Judittól (Hankai Sajtműhely, Őrbottyán), tormát Heit Lóránttól (Heit Családi Kisbirtok, Létavértes), lekvárokat Kocsis Bálinttól (CSIKOS lekvár, Balatonalmádi), de kiváló, Balaton környéki kisebb pincészetek borait és pálinkákat is.

Ha Balatonkenesén (vagy Sopronban: Pörc Sopron – Hungarian delicatessen) jártok, mindenképp álljatok meg egy Pörcre!

Ocsovai László

+ Nincsenek hozzászólások

Add hozzá a Tiéd