Kosbor Panzió


“Leheveredtünk egy pokrócra a kertben, és azon gondolkodtunk, hogy mit lehetne ebből kihozni. Tavasz volt, virágoztak a fák és eljátszottam a gondolattal, hogy a nemzeti park lesz a szomszédom.” (Molnár-Mersitz Ágnes, a Kosbor Panzió tulajdonosa)

“Őrség. Meghittség. Kosbor.” A Vas megyei Magyarszombatfán található Kosbor Panzió hármas hívószava a tökéletes kikapcsolódás záloga is egyben. Tulajdonosát – Molnár-Mersitz Ágnest – több mint tíz évvel ezelőtt éppolyan észrevétlenül ragadta magával az Őrség nyugalma, mint ma a hozzájuk érkező vendégeket. Hagyományos őrségi stílusban épült, ugyanakkor modern és fenntartható technológiákat rejtő épületegyüttes antik bútorokkal berendezett, meghitt szobái valódi kikapcsolódást nyújtanak. Olyan mintha a nagyihoz jönnénk vendégségbe, és mint gyerekkorunkban innen is fájó szívvel távozunk. Hiányoznak majd a valódi színek, ízek és illatok, akárcsak a csend, a természet közelsége. Hiányzik majd Zénó (a kutya) is, aki az érkezőket jó házigazda módjára az ajtóig kíséri, és az a vendégszeretet, ami itt mindenkinek sajátja. Itt az Őrségi Nemzeti Park szélén, ahol nincs tévé, nincs wellness, de vannak valódi emberek és értékek, beszélgetések és élmények.

Ágnes és férje sokáig laktak a Parlament tőszomszédságában, míg egy nap megunták hallgatni azt, ami az ablakuk alatt zajlik, és tudatosan kezdtek keresni egy olyan kis menedéket, ahová nem hallatszik el a város zaja. Úgy érezték, hogy elveszítették a kapcsolatukat a külvilággal és a természet körforgásával. Az évszakok váltakozása helyett a szürke por lepte egyforma hétköznapok határozták meg életüket, amiben nem látni a fák virágzását csak a fekete hó borította utcákat.

Korábban a sajtkereskedelemben tevékenykedő mérnök-külkereskedő számtalan üzleti útja során elegendő referenciát gyűjtött ahhoz, hogy tudja mitől jó, mitől minőségi egy szálláshely. A szakmájában elégedettséget már kevéssé találó üzletasszony olyan tevékenység után vágyott, amelyben érezheti, hogy jót csinál. Mindig szeretett széppé tenni, felújítani dolgokat, ami addig csak az antik tárgyak iráni vonzalmában nyilvánult meg. Olyan környezetet kívántak megteremteni, amiben az ember jól érzi magát és ahol “megvan a két legfontosabb dolog, vagyis jó az étel és kényelmes az ágy.”

“Nem a vendégek, hanem a saját ízlésemnek megfelelően csináltam mindent. Ebből is látszik, hogy nem vagyok szakmabeli.”

Tíz évvel ezelőtt kezdték járni az Őrséget. Számtalan rossz minőségű szálláshely után fogalmazódott meg bennük a gondolat, hogy nemcsak nekik, de másoknak is szüksége lenne itt minőségi szállodára. Két év keresést követően akadtak az egykor szebb napokat látott házra Magyarszombatfa határában, amelyet hatalmas erdő vesz körül, megteremtve azt a nyugalmat amire Ágnes és férje annyira vágytak. A tulajdonos és lakberendező barátnője, Perge Ágnes 2007 tavaszán pillantották meg először a borzasztó állapotban lévő épületegyüttest.

“Leheveredtünk egy pokrócra a kertben, és azon gondolkodtunk, hogy mit lehetne ebből kihozni. Tavasz volt, virágoztak a fák és eljátszottam a gondolattal, hogy a nemzeti park lesz a szomszédom.”

A számtalan gyümölcsfát – köztük régi magyar almafajtákat is – magába foglaló birtok öleli körbe a tágas, magas belső terekkel rendelkező házat, amelyet szinte eredeti állapotában sikerült helyreállítani. A hagyományos őrségi stílusban épült főépület és az azt szegélyező melléképület hangulatában és berendezését tekintve a régi korokat idézi, miközben a legmodernebb, fenntartható technológiákat rejti magában. Napkollektorok, esővízzel működő wc öblítés, hővisszanyerő szellőzőrendszer, fatüzelésű kazán mind-mind a fenntarthatóságot szolgálják itt, ahol a természet csodái tényleg karnyújtásnyira vannak az embertől.

“Megszállottan” külön gyűjtik a szelektív hulladékot, és kiszedik a műanyagpalackot a vendég szemeteséből. Nem divatból teszik ezt, hanem meggyőződésből és a környezet iránt érzett felelősségből. A felújítás három éve során sok időt töltöttek kutatással, amelynek során olyan dolgokat fedeztek fel, amelyeket a fenntarthatóság szolgálatába tudtak állítani. Az országos éves átlagnál jóval több csapadék hullik az Őrségben. A felhasznált esővíz az egy főre eső napi 150 literes vízfogyasztást nagymértékben képes csökkenteni, különösen ha figyelembe vesszük, hogy annak harmadát a WC-n húzzuk le. Napkollektoraik közel teljesen képesek fedezni a vendégek energiaigényét, akik tévé helyett a természetben kirándulnak, igazi élményekkel gazdagodva ezáltal. A nap végén pedig olyan víztakarékos perlátorral ellátott zuhany alatt frissülnek fel, amely negyedére csökkenti annak vízfelhasználását. Apró lépések ezek, amelyek nagy jelentőséggel bírnak nem csak hosszú, de rövidtávon is.

“Amit tudok megteszek, persze van amit nem lehet. Én úgy nőttem fel, hogy nem volt csomagolás. Papírban hoztuk haza a hentestől a húst, tejesköcsögben a tejet. Nem volt műanyag, csak kanna, üveg és szódásszifon.”

“Vannak olyan dolgok, amelyeket el kellett engednem. Én még emlékszem, hogy hogyan kell ágyneműt keményíteni. Emlékszem arra is, ahogyan a ruhát a padláson szárítottunk, ami télen kifagyott és frissen vasaltuk.”

Az ételekhez felhasznált alapanyagokat helyi, valamint az őriszentpéteri piacon áruló termelőktől szerzik be, de mint annyi más régióban itt is nehézséget okoz a folyamatos jó minőségű termékek beszerzése. A kapacitások korlátozottsága miatt sokszor kiszámíthatatlan beszállítók tervezhetetlenné teszik egy konyha működését, így előfordul, hogy az alapanyagokat a közeli Ausztriából kell pótolniuk.

“Élelmiszeripari mérnök vagyok, így minden alapanyagot kétszer megnézek, ami nagy hátrány nekem, de nagy előny a vendégnek. Olyan nincs, hogy “jó lesz ez így.” Amit én nem eszem meg azt nem adom oda másnak sem. Ezt a személetet próbálom átadni a kollégáimnak is, akikkel egy ideje már gyűrjük egymást.”

Pörgős, de szép életet élnek itt a szlovén határtól kőhajításnyira. Nagy a munkaerőhiány, nem lehet versenyezni a három-négyszeres osztrák és szlovén bérekkel. Aki maradt, az elhivatottságból maradt és azért, mert megbecsülik a munkáját. Itt az Őrségi Nemzeti Park szélén, ahol nincs tévé, nincs wellness, de vannak valódi emberek és értékek, beszélgetések és élmények.

“Őrség. Meghittség. Kosbor.”

Ocsovai László

1 Komment

Add hozzá a Tiéd

+ Dobj egy kommentet