Bencze Családi Birtok


“A természet maga a tökéletesség.” (Bencze István, a Bencze Családi Birtok tulajdonosa)

A Szent György-hegy valódi menedék. Ide nem hallatszik el a városok zaja, ide azért jön az ember, hogy kicsit békét kössön önmagával. Erdőkkel, szőlőkkel borított vulkanikus mementó, amely a Tarányi présházzal és a Lengyel kápolnával díszített csúcsáról büszkén tekint le a szigligeti tanúhegyek hármasára. Olyan hely, amely magával ragad, ahol otthagy az ember a lelkéből egy darabot. A hely szelleme, a háborítatlan természet közelsége volt az, ami Bencze Istvánt is lenyűgözte amikor először járt itt. Az eredetileg programtervező matematikus végzettségű István és a sárkány hegyének közös története egy kis házzal és pár sor szőlővel kezdődött, amit a fiatal és kísérletező személetű borász főként Szászi Endre segítségével kezdett művelni. A birtok ma közel húsz hektáros és a szőlőtermesztés tekintetében a kezdetektől ökológiai, 2014 őszétől pedig Demeter biodinamikus elvek mentén gazdálkodnak.

“Általánosban kaptam egy Commodore 64-et. Azzal kezdődött minden.”

A Debreceni Egyetem elvégzését követően a gyakorlatias személetű, szakmája iránt fiatalos lendülettel lelkesedő István nagyívű IT projekteken kezdett dolgozni. Fanatikusan vette bele magát az újabb és újabb kihívásokba, megszállottként sokszor napi 12-14 órát dolgozva, a tanultakat pedig azonnal gyakorlatba ültetve. A hétköznapok szakmai kihívásai magánéleti kihívásokhoz vezettek, saját bevallása szerint sem volt könnyű vele élni. Idővel figyelme a kreativitást igénylő feladatok felé fordult, amelyekkel tudatosan szorította háttérbe az életében levő, bonyolult megoldásokat nem igénylő, rutinszerű sablonokat.

“A valóságban ez a szakma teljesen más, mint ahogy egyetemista hallgatóként előtte gondoltam. Tudományegyetemi hallgatóként mindig implicit beleértettem egy kicsit a kutatást, kreativitást, izgalmas, változatos feladatokat, míg a valóságban ez legfeljebb a Szilícium-völgyben igaz, esetleg Magyarországon a ma már jólmenő startupoknál. A szakma nagy átlagban viszont nem erről szól. Én akkor harminc évesen arra gondoltam, hogy a következő harminc évemet nem rutinfeladatok végrehajtásával akarom tölteni. Nem tudtam elképzelni magam hosszú távon ebben a közegben.”

Mint annyi más fiatal informatikus arról álmodozott, hogy a hétköznapi mókuskerékből majd egy sikeres startup fogja kibillenteni, az abból származó anyagi haszon pedig nyugodt életet biztosít majd számára valamilyen egzotikus szigeten. Nem így történt. Az igények kiszolgálása helyett, alkalmazások fejlesztése által addig nem létező igényt megteremtő kifordított világból egy Firenzében töltött év jelentette a kiutat. A olasz életigenlés, a szabadabb életszemlélet nagy hatással voltak rá. A más történelmi utat bejárt ottani emberek nincsenek korlátok közé szorítva, ezáltal sokkal többet is mernek adni magukból. A hagyományos családi gazdaságok kiváló alapanyaira építő olasz konyha rendelkezik azokkal az értékekkel, amit mi – több évtizedes felejtés után és megkopott hagyományok nyomán – most próbálunk újra feleleveníteni. “Miért nincs jó alapanyag itthon?” Miért nincs jó bor, kávé, zöldség vagy más élelmiszer?” Hasonló kérdések foglalkoztatták, miközben megpróbálta itthon is a kint megszokott életstílust folytatni, és a piacokat járva egyre kevésbé találta önmagát a számára észrevétlenül idegenné vált környezetben. Dolgozott benne a bizonyítási vágy, szeretett volna szüleihez hasonlóan létrehozni valamit a semmiből, valamit ami igazán Ő, ami igazán az Övé. IT konferenciák helyett szívesebben töltötte idejét borkóstolókon, a billentyűzet felett töltött órákat pedig könnyedén cserélte a természetben töltött percekre.

Egészen addig hordta haza a hiperekből a borokat, míg az édesapjával közös kóstolgatások borvidékeket bejáró, apa-fia programokká nem váltak. A szakmájától eltávolodva joggal vetődött fel benne a kérdés: “Jó helyen vagyok?” WSET felsőfokú végzettséggel a zsebében, gyakorlatias világlátása birtokában szerette volna a megtanultakat kipróbálni, megtapasztani milyen a természetben, annak részeként élni. Inkább csak a vágya, mint tudatos terve volt egy kis hétvégi ház, kis szőlővel, ahol megtanulhatja azokat a praktikus dolgokat, melyek megtanulására a városi lét nem kényszeríti rá az embert. Szülei tapasztalattal, tanácsokkal, tőkével segítették, ennek köszönhetően tudott elindulni.

“Van a természetemben valami, ami az őrülettel határos. Ez abban nyilvánul meg, hogy ha valami érdekel, akkor csak azzal foglalkozom.”

A fővárosból ingázva tanult meg gazdálkodni a saját földjén, amely az elé állított problémákon keresztül megtanította összhangban létezni a természettel. Azon az egy hektáron megtalálta azt, amit élete végéig szeretne csinálni. Nem így tervezte, de a maga örömére művelt kis szőlő helyett ma közel húsz hektáron gazdálkodik. A kívülről talán sokak számára egyhangúnak vagy unalmasnak tűnő élete korántsem sivár, hisz a föld rengeteg munkát ad, és a csendesebb napokat a birtokot meglátogató emberekkel töltött idő teszi színesebbé. Az ide érkező emberek ki vannak éhezve egy valóságos (nem virtuális, ahogy egyre inkább történik) beszélgetésre, igazi élményekre és valódi értékekre.

“Itt, vidéken magunkra vagyunk utalva és sok mindent magunknak kell megoldanunk.”

A szőlőművelés során tiszteletben tartják a természetet, a kezdetektől ökológiai elvek mentén gazdálkodnak. Önfenntartó birtokot szeretnének megvalósítani, ahol állati erővel művelik a talajt és nem használnak semmilyen mesterséges anyagot. Kulcsfontosságúnak tartják a kapcsolatunkat a földdel, azt, hogy az ember hogyan gondol a természetre. Ma eszközként tekintünk rá, és nem annak szerves részeként magunkra. Életformánk, a fejlődésünk nem fenntartható irányban halad. Készen, csomagban kapunk mindent, sokszor olyan dolgokat amire egyáltalán nincs szükségünk. Még a bioművelésben is csomagban árulnak dolgokat, amelyek látszólag ugyan könnyebbé teszik a gazdálkodást, de hosszútávon ez zsákutca. A hetvenes évektől csökken a talaj humusztartalma, ezért az őshonos fajták nem tudnak megélni eredeti termőhelyükön, csak génmanipulált változataik, azok is csak annak a csomagnak a segítségével, amit a piac ránk erőszakolt. “A szőlőben is így van, abból már önmagában nem tudunk bort készíteni.”

“Az ember ma már egyáltalán nem érintkezik a földdel, nem ültetünk paradicsomot a gyerekeknek, akik így nem tudják, hogy az honnan jön, hol és hogyan nő. Sokan szeretnének visszakanyarodni a múlthoz, emlékeznek még milyen volt, de attól már nagyon messzire kerültünk.”

Leginkább Loire menti és szlovén birtokok által felhalmozott évtizedes tudásból merítve vágtak bele a biodinamikus művelésbe, amelyet nemcsak a borászatban, de a növénytermesztésben is sokan alkalmaznak. Külföldön ennek több generációra visszanyúló múltja, könyvtárnyi szakirodalma van, tulajdonképpen természetes jelenség. Elképesztő mértékű tudást halmoztak fel, ugyanakkor a külföldi borásztársadalom érdeklődve figyeli a hazánkban zajló folyamatokat. Nekiünk is ki kell tekintenünk a határon túlra, oda ahol kiváló referenciák vannak, és lépést kell tartani azokkal. A világ globális és be fog jönni hozzánk, nem kell elmennünk érte. Ugyanakkor egyedinek is kell maradni, a nemzetközi módszerek alkalmazása a magyar fajtákra lehet a siker kulcsa.

“Nem értik mások, hogy mi itt mit csinálunk. Beszedjük a szőlőt a területről, lebogyózzunk és hagyjuk, hogy bor legyen belőle. Ennyi. A világ gyors, és a világ gyorsan akar. Nincs idő semmire, de mi mégis lassan csinálunk mindent.”

Itthon, a trenden kívüli, természetközeli gazdálkodókat sokan ufónak tekintik, miközben pusztán arról van szó, hogy az említett okok miatt – akárcsak az embernél, a szőlőnél is – törekedni kell az immunrendszer megerősítésére. A Naprendszerben körülöttünk elhelyezkedő égitestek, és ezek közül különös a Hold és a Nap (nagyjából 3/4-1/4 arányú) tömegvonzása nagyon nagy hatással van a földi életre, annak kialakulására, ritmusára, viselkedésére. Az nemcsak az emberre, de állatokra és a növényekre is hat, és az ehhez hasonló tényezők nem vehetőek figyelmen kívül a gazdálkodás során. A szőlő tulajdonképpen egy élő szövet része, ami az egész bolygót borítja, és amely egyetlen élő szervezetként működik. Annak milyensége a borász, a szőlész felelőssége. Bármely elemét ha kivesszük vagy megsértjük, akkor már nem lesz teljesen egészséges, így felborulhat az egyensúly.

“Az északi országokban leginkább az alapanyagok iránti tisztelet nyűgöz le. Ott az étel nem csak étel, hanem egy rendszer, egy kultúra csúcsa.”

A természet maga a tökéletesség, minden belőle származó dolog csak romolhat a további beavatkozások által. A cél, hogy a borász lehetőséget adjon az alapanyagnak, hogy az megmutassa önmagát, a benne rejlő értékeket. A 2013-as évben csak kétszer permetezték a vendégházak körüli másfél hektáros, akkor nagyrészt olaszrizlinget tartalmazó szőlőt, miközben mások állandóan beavatkoztak a természetes folyamatokba. Érezhetően más volt az ő területeikről szüretelt gyümölcs héjának vastagsága, az íz, a zamat, a hosszúság. Istvánt ez a felismerés, a nyilvánvaló meggyőzte az irány helyességéről, és arról, hogy a reformokat nem a pincében, hanem a szőlőben kell véghez vinni.

“Minden amit az ember csinálhat az csak make-up a boron, ami első látásra tetszetős, de másnapra már kevésbé.”

A természetes bor körül rengeteg a félreértés, a félremagyarázás és a szükségtelen hype. A felkapott divathullámot meglovagolni szándékozó, de beltartalmi értékeit tekintve megkérdőjelezhető hipszter természetes borokkal ellentétben a Bencze Családi Birtok borai “klasszikus természetes borok”. Itt a szőlő, mint alapanyag a természettel összhangot kereső, érzékeny biodinamikus gazdálkodásból származik, a feldolgozásnál és borkészítésnél pedig a kénen kívül nem használnak semmilyen hozzáadott anyagot. Kénből is maximum 40-50 mg/L (az átlag 150 mg/L) mennyiséget, de mindenképpen borhiba (magas illó, kénhiányra utaló borbetegségek, felesleges kiválások) nélküli eredménnyel.

A cél egy abszolút természetes bor, de a ként ők sem tudják teljesen elhagyni. A kén természetes antioxidáns, ami védi, stabilizálja, de ugyanakkor el is halkítja a bort, ha egy bizonyos mennyiségnél többet használunk a túlzott biztonság elérésére. Évről évre csökkenteni szeretnék annak mennyiségét, a 2015-ös tételeknél az átlagos mennyiség harmadát használták, amire mindenki azt mondta, hogy tönkre fog menni a borunk. Nem ment tönkre, sőt stabil maradt.

A húsz hektárral elérték azt a maximális birtokméretet, amivel olyan gondossággal tudnak foglalkozni, ahogy szeretnének. Talán sok is a terület nagysága, ezért a jövőben céljuk annak egy részének leválasztása a területek művelésére használt állatok számára.

A szőlőskertekkel együtt a család tulajdonába került kisebb épületeket eredeti észak-balatoni stílusukban újították fel, miközben a legmodernebb technológiákat csempészték az öreg falak közé. Az ízléses módon berendezett vendégházakban 2013 novemberétől várják a város zaja elől menekülő, pihenésre vágyó vendégeiket. A szőlőt biodinamikus elvek mentén művelő birtok elsősorban borászat, de a vendéglátásra legalább olyan lelkesedéssel és alázattal tekintenek, mint a szőlőre, a földre, a természetre.

Ocsovai László

+ Nincsenek hozzászólások

Add hozzá a Tiéd